A ZENTA cirkáló története v 2.1

A nagyhatalmak külföldi kikötőkben hadihajókat állomásoztattak. Feladatuk a kereskedelmi és diplomáciai küldetésben dolgozó állampolgárok védelme, követségek, konzulátusok oltalmazása, a világtengerek kikötőiben missziós feladatok, az úgynevezett lobogómutatás volt. Az 1870-es évektől Kelet-Ázsiában ezeket a feladatokat modern cirkálók látták el. A Monarchia haditengerészeti vezetői úgy látták, hogy az ország nagyhatalmi státusza és tekintélyének megőrzése megköveteli hasonló hajók építését. Ilyen megfontolások alapján készítették el egy cirkáló osztály terveit, amelyek megfeleltek a fent említett feladatoknak.

A ZENTA cirkáló olívzöld színekben (forrás: http://www.shipmodell.com)

A cirkálók építtetését 1895-ben a haditengerészet parancsnoka Maximilian Doublebsky von Sterneck szavaztatta meg. Ennek eredményeként építettek három cirkálót, a ZENTA, Aspern, Szigetvár nevű hajókat. Az osztály nevét az első hajóról, a Zentáról kapta. A cirkálók Sterneck 1897-ben halála után utóda, Herman von Spaun irányítása alatt készültek el 1899-re. Jellegzetességük az volt, hogy még kisegítő vitorlákkal is ellátták őket.

Az alábbi felsorolás bemutatja a cirkáló főbb jellemzőit.

Típus: Misszió cirkáló
Az osztály hajói: ZENTA, Aspern, Szigetvár
Készítette: Tengerészeti Arzenál Póla
Építési költség: 4 613 359 korona
Gerincfektetés:1896.08.08
Vízrebocsátás: 1897.08.18.
Szolgálatba állítás: 1899.05.28.
Legénysége: 289 fő

Méretei

Hosszúsága: 96.8 m
Szélessége: 11,73 m
Merülési mélysége: 4,4 m
Vízkiszorítása: 2543 t

Gépészet

Meghajtás: 8 Yarrow széntüzelésű vízcsöves kazán (469 tonnás szénraktárral), két függőleges négyhengeres háromszoros gőzgép, (8584 LE) (8.560 ihp), két hajócsavar.
Sebessége: 21.8 cs
Hatótávolság: 10 csomóval 3500 tengeri mérföld

Páncélzat

Parancsnoki torony: 3.5 cm
Ágyú pajzs: 3.5 cm
Fedélzet: 2x2.5 cm

Fegyverzete:

Fő fegyvere: 8 db 12x40 cm-es Skoda ágyú
Könnyű ágyúk: 8 db 4.77x44 cm-es ágyú
Gyorstüzelők: 2 db 4.77x33 cm-es Hochtkins gyorstüzelő
Gépfegyver: 2 db 8 mm-es M93-as
Torpedóvető csövek: 2 db 45 cm

A ZENTA körvonalrajza (Forrás Csonkaréti Károly: A Zenta cirkálóval kezdődött)

A ZENTA, elkészülte után, 1899-ben a Távol-Keletre indult. 1900 tavaszán, amikor Kínában fellángolt a boxer lázadás a cirkáló Japán vizein tartózkodott. Az osztrák-magyar vezetés utasította, hogy fusson be a kínai Peiho kikötőbe, ahol szeptember 7-én vetett horgonyt. Ugyanekkor kínai vizekre indult a Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkáló is, amelyet egy hónappal később a ZENTA testvérhajója az Aspern, valamint a Kaiserin Elisabeth cirkáló követett. Az így kialakított hajóraj parancsnoka gróf Rudolf Montecuccoli ellentengernagy lett.

Őfelsége ZENTA cirkálója a pólai kikötőben horgonyozva. Jól megfigyelhető a missziós cirkálók festése. (Forrás:wikipedia)

A cirkáló részvétele a boxer lázadásban

A ZENTA a monarchia diplomáciai szerveinek és állampolgárainak védelmére Pekingbe indíttatta partraszálló különítményét, amely június 3-án a német különítménnyel együtt érkezett meg.

Június 9-én Takuba érkező Seymour altengernagy, a nemzetközi flottatüntetés parancsnoka minden rendelkezésre álló erővel Pekingbe indult a nehéz helyzetben lévő brit követség segítségére. A felmentő sereg mintegy 3000 emberből állt. A ZENTA cirkáló parancsnoka a nemzetközi erők rendelkezésére bocsátott hét tábori ágyút, annak kezelőszemélyzetével.

A boxerekkel az első összecsapásra június 11-én került sor. Ettől kezdve folyamatosan harcban álltak velük, akiket a kínai hadsered reguláris csapatai is támogattak. Seymour altengernagynak a hatalmas túlerő előtt meg kellett hátrálnia. Elfoglalták Hsiku erődjét, ahol védelemre rendelkeztek be. Itt várták be az erősítést, amellyel 16 000 főre duzzadt seregük.

A cirkáló (makett)missziós színekben vitorlával (Forrás: http://www.finewaterline.com)

A boxerek június 17-én a Taku erődből lőni kezdték az előtte fekvő Pehio-öbölben horgonyzó hajókat. Azok viszonozták a tüzet, majd megkezdték az erőd ostromát. Miután a hajóágyúk elhallgattatták Taku ágyúit, sikerült egy rohammal bevenni azt. Ekkor a kínai kormány nyíltan is a boxerek oldalára állt és felszólította az európaiakat, hogy 24 órán belül hagyják el Pekinget. A határidő lejárta előtt az utcán meggyilkolták Kettler német követet. Erre Seymour altengernagy megindította az időközben erősítéssel felduzzadt csapatait az ostromzár alá vett diplomáciai testületek, épületek felszabadítására.

Július 14-én elfoglalták Tiencsint. Augusztus 2-án indult el az időközben 40 000 főre duzzadt sereg Peking felé. A kínaiak elkeseredett és szívós védekezése ellenére augusztus 24-én elfoglalták Pekinget. A Peking körüli harcokban esett el a ZENTA parancsnoka, Von Thomann fregattkapitány.

A Zenta cirkáló a boxerlázadás idején (Forrás: shipmodell.com)

A négy osztrák-magyar hadihajóról összesen 500 fő vett részt a partraszálló különítmények tagjaiként ezekben a harcokban.

A harcok Peking bevétele után még több hónapig tartottak. A hajók a téli hónapokra téli kikötőkbe vonultak. A császári és királyi kötelék meglátogatta Sziámot, Japánt, Sanghajt és a Jangce-kiang folyón hajóztak.

A ZENTA és a Kaiserin Elisabeth 1901. június 22-én kaptak utasítást a hazatérésre. Az osztrák-magyar egységeknek a harcokban mutatott kimagasló teljesítménye arra indította a császárt, hogy a két hajó hazatérésekor táviratot küldjön gróf Montecuccoli ellentengernagyhoz a következő szöveggel:

„Miután a ZENTA és a Kaiserin Elisabeth hazai vizekre érkezett, örömmel tölt el, hogy önöknek, hajóparancsnokoknak és a törzsnek ugyanúgy, mint hajórajom teljes személyzetének, amiért Kelet-Ázsiában nehéz és rendkívüli körülmények között önfeláldozóan és eredményesen küzdöttek, kifejezhetem kiérdemelt hálámat és köszönetemet. Fogadják szívből jövő jókívánságomat szerencsés hazatérésükkor. Ferenc József”

A utak a boxer lázadás után

1902.-1903. között a ZENTA cirkáló Dél-Afrika és Dél-Amerika partjainál hajózott.

A hajó olívzöld színezetben (Forrás: buvarinfo.hu)

1904.-1914. között a hajó a cirkálóflotta I. cirkálóosztályához volt beosztva. Ebben a beosztásában érte a hadüzenet.

Részvétel a világháborúban

1914-ben az első világháború kitörése után a cirkálót Cattaróba vezényelték, miután augusztus 6-án Montenegró hadat üzent a Monarchiának. A Lovcèn ütegek lőni kezdték a cattarói kikötőt és a kikötő épületeit. Augusztus 08-án a ZENTA és a Szigetvár cirkálók; az Uskoke romboló és a Tb 72F torpedónaszád bombázta Antivari rádióállomását és a vasutat. Augusztus 10-én a Szigetvár cirkáló, a Streiter romboló a Tb 64F torpedónaszád befutott Antivariba. Ott a hadikövetek bejelentették, hogy a kikötőt blokád alá vették. A blokádot felváltva a ZENTA, Szigetvár cirkáló; az Ulan, a Streiter, az Uskoke rombolók; a Tb 64F, Tb 68F, Tb 72F torpedónaszádok látták el.

Az SMS ZENTA kikötőben. A hajó oldalánál jól megfigyelhetők a kikötő és a part közötti forgalmat lebonyolító csónakok. A képen megfigyelhető a hajó háborús szürkéskék színe, valamint a piros vízvonal. (Forrás: www.mlorenz.at)

A cirkáló hősi halála

Augusztus 16-án Montenegró blokádját a ZENTA és az Ulan romboló látta el. 7 óra 46 perckor dél-délnyugaton füstöt észleltek. Erre a kötelék parancsnoka Paul Pachner fregattkapitány a hajókat megfordíttatta, és a lehető legnagyobb erővel a hazai kikötő felé indultak. 8 óra 25 perckor északon is füstöt pillantottak meg. Ekkorra biztossá vált, hogy a francia Földközi-tengeri flotta egységeivel találkoztak. A franciák két csoportra szakadva próbálták a cirkálót harapófogóba zárni, és elvágni a hajó útját a biztonságos kikötő felé.

A Streiter romboló reggel 7 órakor azért futott ki a Cattarói-öbölből, hogy átvegye a szolgálatot az Ulan rombolótól. 8 óra körül pillantotta meg a blokádszolgálatot ellátó két hajót. Fél 9 előtt azonban délnyugat felől több hajót vett észre. Erre irányt változtatott és hazafelé vette az útját.

Az Ulan romboló utasítást kapott Pachner fregattkapitánytól, hogy törjön át és fusson be a cattarói kikötőbe. Ezt a feladatot a romboló kapitánya tökéletesen teljesítette. 10 óra körül erős ellenséges tűzben befutott a Cattarói-öbölbe.

Az Ulan romboló, a ZENTA kísérője kikötőben. Jól megfigyelhető a hátsó kéményén látható két csík, amely az osztály többi hajójától különböztette meg. (Forrás: http://www.kuk-kriegsmarine.at)

A ZENTA északkeletnek fordult hogy minél közelebb kerüljön a parthoz. Ezzel egyrészt megnehezítette az ellenségnek a hajó belövését, másrészt a feltehetőleg elsüllyedő hajó legénységének nagyobb esélye volt a menekülésre.

A blokádtörőket a francia főparancsnoki osztag vezette (Courbet és a Jurien de la Gravière csatahajók) ezeket a 11 egységből álló két csatahajó-raj és 4 páncélos cirkáló követte, az 1. könnyű osztályból. Ezeket a hajókat három romboló osztály kísérte. A briteket Troubridge admirális 4 cirkálóval és 8 rombolóval képviselte.

A franciák, miután 12 km-re megközelítették a Zentát két eléje küldött lövéssel felszólították, hogy álljon meg és adja meg magát. Válaszul a cirkáló árbocán megjelent a kis lobogódísz és a selyem díszlobogó. Ezzel jelezve, hogy nem adja meg magát, hanem felveszi az egyenlőtlen küzdelmet.

A harc 8 óra 40 perckor kezdődött. Az ellenség ágyúi jóval messzebbre hordtak, mint a cirkálóé. Az ellenség már 12 km-es távolságból megkezdte a tüzelést. 8 óra 50 perckor érte a Zentát az első találat. Miután a távolság 10 km alá csökkent a ZENTA is megkezdte a tüzelést az ellenségre. Hamarosan egy jól sikerült találat eltépte a hajó gőzvezetékét és az megállt. A franciák össztüze az álló és hősiesen védekező cirkálón hatalmas pusztítást végzett. Hamarosan léket kapott a vízvonal alatt és süllyedni kezdett. 9 óra 20 perckor hangzott el a hajót elhagyni parancs és a süllyedő hajó az utolsó pillanatig harcolva lengő zászlóval merült el a hullámsírba.

A ZENTA lövegei is értek el találatokat. A Condorcet-n két 24 cm-es löveget, a Justice-on egy 19 cm-es löveget lőttek ki.

Egy korabeli képeslap, amelyik az SMS Zenta legénységének hősies helytállása előtt tiszteleg (Forrás: MH)

Harc a túlerővel (Forrás: http://www.delcampe.net)

A Zenta halála Korabeli képeslap

A francia hajóhad a ZENTA elsüllyedése után hazafelé indult. Máig tisztázatlan, hogy miért nem mentették ki a hajótörötteket a vízből, akik több órai úszás után Castellastuanál értek partot. Ott montenegrói hadifogságba kerültek.

A ZENTA 324 fős legénységéből 150-en maradtak életben. Százalékos arányokat nézve a teljes személyzet 54%-a halt hősi halált. Az életben maradtak fogságból 1916, január 15-én szabadultak, miután Montenegró megadta magát az osztrák-magyar hadak nyomására. A Tb 81T torpedónaszád vitte őket Pólába, ahova január 23-án érkeztek meg.

A háború első tengeri csatája megmutatta az Antantnak, hogy milyen fából faragták az osztrák-magyar haditengerészeket. A háború kezdetén a szakértők a császári és királyi haditengerészetet leírták. Ez az ütközet azonban érzékeltette, hogy kemény ellenállás vár a monarchia partvidékei ellen támadókra. A háború folyamán bebizonyosodott, hogy tudunk meglepetéseket okozni az ellenségnek. Arra viszont senki sem számított, hogy ez a flotta a többszörös túlerő ellenére nem csak nem hátrált meg a tengeren, hanem gyakorlatilag az egész Adriát ellenőrzése alatt tartotta. Ezt köszönhetjük azoknak a névtelen hősöknek (nemzetiségüktől függetlenül) akik most a tenger fenekén alusszák örök álmukat. BÉKE PORAIKRA!

1923-ban a ZENTA cirkáló legénységének tagjai visszatértek a helyszínre, és a hajóroncshoz közeli sziklasziget tetején egy templomot állíttattak fel megmenekülésük emlékére. (Forrás: Duna Televízió: A monarchia hajóroncsai; dokumentumfilm)

Paul Pachner fregettkapitány jelentése az ütközetről

[1914.] augusztus 13-án délután átvettem a Zenta cirkáló parancsnokságát Josef Culot fregattkapitánytól, aki megbetegedett. A hajó 14-étől folytatólagosan a montenegrói partok tengerzárlatát látta el (Spičtől a Bojana torkolatáig), és parancsa volt, hogy a tengerzár körletét alkonyatkor elhagyja, Boccheba húzódjon, pirkadatkor pedig ismét kifusson, hogy másnap megint a helyén legyen. Augusztus 14-én alkonyatkor Buduától nyugatra a horizonton gyanús fényeket vettem észre, ezért azonnal rádiógráfiai tudósítást küldtem az V. hadosztály parancsnokságára, és egyidejűleg visszavontam a torpedórombolót, amely egyébként a tengerzár körzetében éjszakázott. A feltételezés, hogy ezek a fények az ellenséges flottaegységekhez tartoznak, arra ösztönzött, hogy ismételten parancsot kérjek a kikötőből való kifutásra. Azt az utasítást kaptam, hogy csak hajnalban hagyhatom el a kikötőt. 15-e délelőttje minden esemény nélkül telt el, a köd pedig, amely délelőtt részben csökkentette a látótávolságot, délután eloszlott. A 15-e és 16-a közötti éjszakán a Boccheba való befutáskor hívattak a tengernagyi hadihajóra (Monarch), és ott a törzskar főnöke ismét kiadta a parancsot, hogy csak pirkadatkor futhatok ki.

Augusztus 16-án hajnali 4 órakor hagytam el a Tivati-öblöt, és indultam a tengerzár körletének irányába. Az idő csendes volt, a látási viszonyok jók, könnyű délnyugati szellővel; a láthatáron semmi gyanúsat sem lehetett megfigyelni. A hajón készületi állapot volt fokozott megfigyelő- és őrszolgálattal. Minden kazán készen állt, hogy parancsra a legnagyobb erőt fejtsék ki. Délelőtt 7 óra 45 perckor a 133. fok irányában hajóztunk mintegy 5 tengeri mérföldre a szárazföldtől, a Volujica- és a Mendres-fokok között. D-DNy felöl gyorsan közeledő ellenséges egységek hajófüstgomolyagjai tűntek fel. A tengerzár déli körzetéből már teljes gőzzel igyekezett felénk az Ulan torpedóromboló, s mihelyt jelzőtávolságra ért, közölte velem megfigyeléseit. Azonnal ellenkező irányt rendeltem el, és a legnagyobb sebességgel az Oštro-fok felé vettem az irányt, és kiadtam a harckészültségi parancsot. A torpedóromboló parancsnokát, Egon Panfilli korvettkapitányt jelekkel tájékoztattam, hogy összetűzés előtt állunk egy ellenséges flottával, ezért Bocche di Cattaróba szándékozom visszahúzódni, és egyidejűleg elrendeltem, hogy további parancsig a jobb oldalam mellé húzódjon. Rövid idő múlva Ny-ÉNy-on több füstoszlop jelent meg. A hajók nagy sebességgel közeledtek. Ez a francia flotta volt, amely csatárláncban közeledett felénk. Összesen 17-18 Danton-típusú ellenséges hadihajót számoltunk össze, páncélos cirkálókat néhány raj torpedónaszád kíséretében, amelyek – amennyire megfigyelhettem – egyidejű manőverezéssel sort alkottak: hajó, hajó után az Oštro-fok felé. A cirkálók és a torpedónaszádok előretolt állást vesznek fel. Rádiógráf által azonnal tájékoztattam az V. hadosztály parancsnokát az ellenség észleléséről, és az utolsó rádiógram így hangzott: „17 ellenséges úszóegység üldözi a Zentát. Az ellenség sikertelenül kísérelte meg zavarni összeköttetésünket.”

Paul Pachner fregattkapitány (Forrás: wikipedia)

Az Ulan torpedóromboló a lehető legnagyobb sebességgel igyekezett elmenekülni. Valamivel később, mihelyt a harc megkezdődött, láttam utoljára mintegy három tengeri mérföldnyire, amint még sértetlenül, viszonozva a tüzelést, elkerülte a lövedékeket. Amikor láttam, hogy bekerítettek bennünket, és legnagyobb sebességünk sem elegendő az áttöréshez, megváltoztattam az útirányt Castellastua felé. Szándékom az volt, hogy a harcot felvéve elérjem Bocchet, s ugyanakkor közelebb jussak a parthoz, hogy minél kevésbé nyújtsak látható célpontot, és lehetővé tegyem a legénység menekülését abban az esetben, ha rákényszerülnék, hogy a hajót elsüllyesszem. Ha ez a kísérlet nem sikerülne, elhatároztam, hogy a végsőkig ellenállást tanúsítok. Az ellenséges flotta már 10-12 ezer méterre közelített meg. Sebességét 20 tengeri mérföld fölé becsültem. A tengernagyi zászlóshajó tatjára feltűnően nagy lobogó volt kitűzve.

A korábban megfigyelt öt hajó időközben az utóvédhez csatlakozott. Körvonalaikból ítélve Inflexible-típusú brit páncélos cirkálók lehettek. Zászlójeleket figyeltünk meg, majd két ágyúgolyó kilövését, de nem láttuk, hol hullottak le. Mindezt a megadásra felszólító jelzésként értelmeztem, és kis zászlódísz-, valamint nagy, selyem díszzászló kitűzésével válaszoltam. Közvetlenül ezután, úgy 9 óra tájt három-négy drednought-típusú csatahajó ágyútornyából lőni kezdett minket. Az első kettős lövedék túlszállt rajtunk, a második előttünk csapódott be, a harmadik a hajóorrba, a hajó elülső részét és a parancsnoki hidat betemetve egy gránáttal és repeszdarabokkal. A lövedékeket 30,5 cm kaliberű gyújtógránátoknak néztük. Ezután találat találatot követett. Az ellenségtől való távolság 10 ezerről 9000 méterre csökkent. Elrendeltem, hogy ágyútüzet nyissunk a zászlóshajóra. Első lövedékeink rövidek voltak, a későbbiek jobbak, de még túl gyengék a mi közepes kaliberünkhöz képest. Egy, a gépteremben robbanó gránát szétszálló repeszei elszakították a jobboldali gőzvezetéket, és megölték Friedrich Rotter gépkezelőt, valamint a gépteremben tartózkodó csaknem teljes személyzetet. Mindkét hajtómű használhatatlanná vált. A manőverezésre képtelenné tett hajó mozdulatlan célponttá vált az ellenség számára. A még megmaradt hajtóerővel olyan fordulatot tettem, hogy valamennyi jobb oldali ágyú működőképes legyen, majd elrendeltem a tűz azonnali eloltását és a biztonsági szelepek megnyitását.

Ez után a végzetes találat után a hajón már mindenki tudta, mi vár még ránk. A gépteremben minden irányban sistergett a gőz, és gőzfelhőbe takarta a hajót. Ezekben a percekben a tisztek, a zászlósok és a kadétok is példásan viselkedtek a harcban, és megmutatták a legénységnek, hogyan kell kitartani a harcállásban. Elrendeltem a harc folytatását, noha tüzelésünk a nagy távolság folytán kevés sikert ígért, de hűnek kellett maradnunk fegyvereink becsületéhez és a tengerészet hagyományaihoz, és fenn kellett tartanunk a legénység erkölcsi erejét ebben a reménytelen helyzetben. A további ellenséges találatok tüzeket idéztek elő a fedélzeten és az ütegeknél, úgyhogy megszakadt a kapcsolat a parancsnoki híd és a hajótat között, és arra kényszerítettek, hogy parancsot adjak a lőszerkamrák tengervízzel való elárasztására. Az elsőtiszt minden igyekezete ellenére a tüzet tovább már nem lehetett megfékezni. A szivattyúk felmondták a szolgálatot, a víz- és gőzvezetőcsövek a villanyvezetékekkel együtt szét voltak rombolva. Az elülső kazánházat ért újabb találat a víz gyors behatolását eredményezte. Az itt tartózkodó Schuss gépész őrmesternek a gránátrepeszek mindkét lábát letépték, esés közben így kiáltott fel: „Éljen Ausztria!”

A többi ágyú annyira megrongálódott, vagy teljesen használhatatlanná vált, hogy csak a II. számú maradt működőképes, tüzéreink eleste után Albert Homayr sorhajóhadnagy tüzér tiszt tovább kezelte egészen a hajó elhagyásáig. Részünkről 120 lövést adtunk le. A fedélzetet halottak és sebesültek borították. Az utóbbiaknak nem lehetett semmilyen segítséget sem nyújtani. A megsemmisítő erejű robbanások szétrombolták a hajókórházat, a kötözőhelyet és a rádiókabint. A hajó elülső részét teljesen átlyuggatták, a hidat, amelyen az utolsó pillanatig tartózkodtam, részben lerombolták. Óriási repedések ásítoztak a hajótörzsön, az ütegeken, a kézikormány helyiségén és a fűtők mosodájában. Csak a zászlók, az árbocok, a kémény felső része, továbbá a felső kormányfedélzet kis része volt sértetlen. Ekkor a hajó helyzete 4-5 tengeri mérföld Ny-DNy volt Castellastuától.

Amikor láttam, hogy közeledik a vég, elrendeltem, hogy a bizalmas parancsokat és a titkos rejtjeleket dobják a tengerbe, vessék ki a torpedókat, és nyissák fel a szelepeket; de már nem lehetett hozzájuk férni, egyrészt, mert nem volt rá idő, másrészt, mert a hajó a vízvonal közelében ért találat miatt süllyedni kezdett. Ekkor elrendeltem a hajó elhagyását. Valamennyi tiszt, zászlós, tisztjelölt, tengerész kadét, Rotter, Bonne és Stenge gépésztisztek, valamint Mikes tengerész ellátótiszt csodálatra méltó bátorságot és hidegvért mutattak a harc során. Parancsaimat híven és pontosan hajtották végre. A legénység nyugodt volt, és igen jó, részben pedig példás magatartást tanúsított, noha kilátástalan helyzetben volt. Mihelyt feltételeztem, hogy mindenki a tengerbe vetette magát, jómagam is elindultam a törzskarral. Amikor véletlenül megfordultam a vízben, észrevettem a kormányfedélzeten Max von Kramer tengerész zászlóst néhány emberrel, akiket a lángok és a füst miatt korábban nem láttam. Emiatt visszaúsztam, felkapaszkodtam a fedélzetre, és a hajót csak végleges pusztulása előtt hagytam el újra. Még 100 métert sem úszhattam, amikor az S.M.S. Zenta elülső részével felemelkedett, majd lobogó zászlókkal, tatjával a mélységbe süllyedt. A megmaradt legénység a tengerben úszva spontán „hurrá” kiáltással kísérte a hajó elsüllyedését.

Mindez délelőtt 9 óra 40 perckor történt. Az ellenség eddig a percig folytatta a tüzelést, majd délnek fordult. Részéről semmilyen kísérletet sem tett a mentésre. A vízben a lövedékek becsapódásai erős áramütésként voltak érezhetőek. A megmenekültek zöme 4-5 órányi úszás után ért partot Castellastuán. A csoportot, amelyhez magam is tartoztam, a part közelében a genfi egyezmény zászlóját lengető helyi csónakok mentették ki. Minthogy nem kívántunk a montenegróiak kezére kerülni, a Sv. Nedelja zátonyon szálltunk ki. De csupaszon, elgyengülve és fegyvertelenül néhány órával később semmilyen ellenállást sem tudtunk tanúsítani a montenegrói katonákkal szemben, akik egy tiszt parancsnoksága alatt csónakon jöttek értünk, hogy elvigyenek. Hadifoglyok lettünk, a kikötő-parancsnokság épületében helyeztek el, megetettek, és amennyire lehetséges volt, felöltöztettek. Megtiltottak minden kapcsolatot a megmenekült legénységgel, a sebesülteket pedig, amennyire lehetett, bekötözték és ápolták. A parancsnoki személyzet – Rotter gépész parancsnok kivételével – és a legénység 129 tagja megmenekült. Nem sikerült megtudnom a legénység megmenekült tagjainak a nevét, de megkértem a montenegrói Vezérkart, hogy a megmentettek névsorát táviratilag jelentse a cs. és kir. minisztérium Haditengerészeti Szekciójának.

Következnek a kitüntetési indítványok, továbbá a hajótüzérség parancsnokának jelentése megfigyeléseivel együtt. Noha nem nyílt lehetőség, hogy csatában az említett körülmények között az ellenségnek veszteséget okozhassak, mégis remélem, hogy ebben az egyenlőtlen küzdelemben erkölcsi sikert arattam.

Elsődleges kötelességemnek tartottam, hogy életre-halálra menő vitéz ellenállással tudtukra adjam a szövetkezett ellenséges erőknek a cs. és kir. haditengerészetnél uralkodó szellemet annál is inkább, minthogy mi voltunk az első hajó, amely ellenséges tűzben állt.

Paul Pachner
cs. és kir. fregattkapitány

Az utolsó út legénységéről

A hiteles levéltári források adatai alapján ma már pontosan tudni lehet, hogy az ütközet időpontjában összesen 324 személy, 15 tiszt és 309 tengerész tartózkodott a Zenta fedélzetén. Közülük egy tiszt (Friedrich Rotter I. osztályú gépüzemvezető) és 173 tengerész halt hősi halált, és 14 tiszt, valamint 136 tengerész maradt életben, illetve került montenegrói hadifogságba.

A kutatások alapján tudni lehet azt is, hogy 1914. augusztus 16-án ennek a 324 fős személyzetbő 93 fő magyar állampolgárságú volt – ez a legénység 30,1 százaléka.A 15 tisztből négyen voltak magyarok. (Cerri Károly sorhajóhadnagy, Déry Ernő tengerész zászlós, dr. Schummel Rudolf fregattorvos és Siesz János tengerészjelölt)

A többi 216 tengerész pedig mind osztrák állampolgársggal rendelkezett. (Közülük 20-an Alsó-Ausztriában, 41-en Csehországban, 54-en Dalmáciában, 5-en Felső-Ausztriában, 4-en Galíciában, 7-en Karintiában, 8-an Krajnában, 10-en Morvaországban, 52-en a partvidéken, 6-an Stájerországban, 3-an Sziléziában, 2-en Tirolban, 1-1 személy pedig Vorarlbergben, Boszniában és Hercegovinában született. (Mindössze egyetlen olyan tengerész volt, akiről jelenleg nem lehet megállapítani, hogy pontosan honnan is származott.)

Irodalom:

Bak József et al: Hadihajók; Zrínyi kiadó 1984.
Csonkaréti Károly: A ZENTA cirkálóval kezdődött; Móra kiadó 1986.
Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete; Kossuth kiadó 2001.
Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók; Hajja & Fiai kiadó 2002.
Kiss Csaba: A Császári és Királyi flotta kézirat
Krámli Mihály A Császári és Királyi haditengerészet és Magyarország; Propannonia Kiadó 2004.
Merényi-Metzger Gábor: A ZENTA cirkáló legénysége 1914. augusztus 16-án I. rész; Haditechnika 2004/3 56-57 o.
Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei; Kornétás kiadó 2003.
Duna Televízió: A monarchia hajóroncsai; dokumentumfilm 2004.
http://nagyhaboru.blog.hu/2013/08/16/_elrendeltem_a_harc_folytatasat